Nálunk otthon mindig a vasárnapi ebéd volt  a szent és sérthetetlen , anya kb 06:00 sürgött - forgott a konyhába a rendelései miatt nagyon  nem volt soha ideje hétköznap nagyon fõzni, így mindig a vasárnapi ebéd volt a  család egyesítõ nálun, és szertintem még sok más családnál!

Itt Némotországba  - kicsit más....! Ez egy kicsit ránk is ragadt! Amíg Wolfsburgba éltem hétfõtõl - péntekig egyedül voltam, Barna a munkahelyén ebédelt, én otthon voltam, így mindig fõztem magamnak valami meleget! Hétvégente pedig mindig baráti programok voltak, hol itt - hol ott voltunk, de amikor tehettük és végre kicsit csönd volt és kettesbe voltunk , vagy elmentünk valahova vacsorázni  vagy pedig közösen fõztünk valamit. 

Most, hogy Berlinbe vagyok , kicsit megváltoztak a dolgok, mindneki dolgoznik, hétkönap nincs nagyon idõnk együtt enni, mindenki eszik a munkahelyén , én a klinika ebédlõjébe szoktam ebédelni , minidig van 4 menû: A, B, C, D és közöttük lehet vélasztani . 

Mindnet megeszek, mindenevõ vagyok, szóval nem nehéz összeraknom a menûmet, hogy mit eszek aznap...

Mivel már említettem, hogy mindenki borzasztóan elfoglalt, így ha nem ügyel senki, akkor általába a hétvégi vacsorák közösek, délután közös bevásárlás, majd közös fõzõcske, általába  a vacsora saláta részét szokták rám bízni , és persze a terítést! Nagyon sok salátát esznek, szerintem nem is nagyon láttam eddig más köretet itt, ami persze nem baj. 

Ma nagyon finomm grill tarját és csirkét ettünk vacsorára, burgonya salátával, és madársalátával, nagyon finom volt, ha marad belõle akkor holnap is esszük még! Ilyenkor nagyon szépen megterítünk, felöltözünk, megadjuk a tiszteletet egymásnak, és a terített gyönyörû abrosz mellett mindig van valami finom bor, ma egy finom 2008 Kékfrankost ittunk meg, ilyenkor mindig jókat beszélgetünk, jókat eszünk, nevetünk, és pontot teszünk a hét végére!

 Mindenkinek csak ajánlani tudom egy finom borral és jó társasággal! 

Üdvözlettel

Doktornéni