A mai napom álláskereséssel zajlott, már mindenhol voltam, beadtam asszisztensnõnek az önéletrajzomat is, egy gyerekorvoshoz, aki körzetet csinált, egy középkorú, szõke kedves doktornõ volt, aki maga se értette, hogy miért akarok az Õ asszisztense lenni :) Abban maradtunk, hogy átgondolja a dolgot és majd felhív :)
Nagyon emlékesztetett egy debreceni doktornõre, akinél még I félévbe orvosi kommunikáción kellett volna megfigyelnünk - milyen a helyes orvos - beteg kommunikáció, ami persze nem jött össze , mert borzasztó arogáns volt, és simán átejtette, 12 hallgatója fejét, odahívott kedden a rendelésére fél 3 , mi buzgón szorgosan elmentünk rá, mert ugye nem hiányozhatunk :D ( Na persze :) ) Erre rendelõ zárva, se orvos, se asszisztense, senki... hívjuk a TO-t nem tudnak semmit, megadják az asszisztensnõ számát... Aki a fejünkhöz vágta, hogy a rendelés idõõpntja megváltozott, csütörtök 10 órakor lesz ( tegyük fel, erre már nem emlékszem) , mondta, hogy én ezt nem tudtam, majd átvette a doktornõ a telefont , és mondta hogy az Õ asszisztensével ne beszéljek így , és rám vágta a telefont, anélkül, hogy legalább idõpontot tudtunk volna megbeszélni... Na ezek után jobbnak láttam, ha átkérem magam egy másik városrész, másik orvosához, mert nem ilyen emberektõl szeretném megtanulni, hogy kell az emberekkel, a betegekkel szót érteni...! Átraktak egy másik praxisba , ahol már egy kedves doktornõ volt, hozzá nagyon szerettem járni! Nem volt olyan arogáns mint Õk!
Ezen kívül figyelek nagyon mindenig nézegetem a korház oldalát, talán - talán keresnek valakit, mert nagyon - nagyon rossz ez a munkanélküliség , még akkor is ha Németországba vagyok! Itt
