A mai nap rájöttem , hogy itt a helyem!
Erre pedig hiszem, hogy idõbe jöttem rá , nagy honvágyam volt , de ez mind a magányomból fakad, mert nagyon egyedül vagyok, azért is blogolok! Az elmúlt egy hétbe még nem sikerült az utcányi barátot összeszednem, így még mindig erõs magánnyal küzdök, tudom jól, hogy idõ kérdése az egész, szerintem kb ez a blogos fellángolás is kb addig fog tartani amíg nem lesznek barátaim, de most egyenlõre marad a blogol!
Caak az a baj, hogy Berlin és Gyõr nagyon messze van még mindig egymástól! És most látom, csak , hogy mennyire jó lenne ha támogatnának anyuék , a közelembe lennének, és érezném, hogy szeretnek , velem vannak, mellettem, támogatnak! De sajnos ez nincs így, szóval most egyedül kell boldogulnom a Nagyvilágba, messze a család védõ támogatásától!
De mindez, az én döntésem volt, én akartam kiköltözni, igaz akkor még teljesen más oka volt annak, hogy ítt vagyok mint ma... De én akartam, és hiszem, hogy bármennyire is nehéz, ha az ember küzd a céljaiért akkor azok sikerülhetnek, csak nem szabad feladni... És nem szabad az elsõ géppen hazarepülni! Mert az nem más mint az Önmagunknak beismert kudarc! Mehettem volna... Mehetnék. de maradok! Mert nem azért jöttem , hogy hazamenjek!
Választhattam volna egy sokkal kényelmesebb életet...és ezt a mai napig hiszem! Hogy jól tettem, hogy nem az választottam...!
Mert kereshettem volna egy korházt otthon is, kb semmi fizetésért... És ez most nem az ami a pénzrõl szól! Mert nem!!!! És most hülyének nézhetsz nagyon... De nem pénzrõl szól az egész, hanem még arról se hogy kint és otthon , hogy becsülik meg az ember munkáját... Inkább a körülményekrõl, hogy itt sokkal jobb körülmények között dolgozom mint otthon a fiatal kollégáim! És ezt onnan tudom, hogy láttam , hogy dolgoznak... !!!!!
Nem véletlen , hogy annyian mennek el... nem csak orvosok, hanem vendéglátósok, építõ iparba dolgozok! Sok esetbe láttam, hogy itt nincs az ami otthon...! A barátom volt a legjobb példa rá : bement , tudta mi a dolga, megcsinálta, amivel végzett azzal végzett , amivel pedig nem - akkor nem azon görcsölt egész este, hogy mi lesz holnap? Kikapok a fõnõktõl! Mindenki csinálta adolgát... Ennek ellenére nem voltak ilyen lemaradásba mint otthon sok helyen... Mert szinte soha senki nem tudja már 11:00 magasságába, hogy hol áll a feje... Nem sürgette senki, ennek ellenére mindig kész volt az aznapi feladatával.... Itt nem ad ki senki "fél munkát a kezébõl" , ha készen vagyok valamivel akkor az jó , és 110 % ! Nem küldik vissza X - szer, hogy gondold már át Barátom, mert köze sincs az egész a megbeszéltekhez!
A korházba is ezt látom, mindenki nagyon precíz, nagyon maximalista, és nem fullad bele a munkájába mint ahogy otthon sokan teszik!
