Németországban a szakorvosképzésben résztvevõ rezidenseket asszisztens orvosnak, Assistenzarzt-nak nevezik. Képzésüket a strukturáltság, jól szervezettség jellemzi.
A beavatkozások száma és típusa – a magyar képzési rendszerhez hasonlóan – egy elõre meghatározott katalógus szerint történik, amelynek tartalmát a területileg illetékes orvosi kamara határozza meg. A rezidensek indexe a Logbuch, amely egyfajta leckekönyvként funkcionál a szakorvosi képzés ideje alatt. Ez tartalmazza az elõirányzott beavatkozásokat (vizsgálatokat, mûtéteket).
Aki a szakorvos képzés megkezdését követõen dönt úgy, hogy a továbbiakban Németországban szeretne dolgozni, annak indexét és hiteles német nyelvû fordítását be kell adnia a területileg illetékes orvosi kamarának, aki dönt a Magyarországon már teljesített beavatkozások beszámításáról.
A rezidensek szakmai felügyeletét valamint a Logbuch vezetését a Weiterbildungsarzt (továbbképzõ orvos) látja el, aki az adott klinika rezidenseinek „mentoraként“ funkcionál. Továbbképzõ orvosi pozíció csak a szükséges szakképesítés megléte esetén gyakorolható és határozott idõnként megújításra szorul. A szakorvosi képzésben csak azok a kórházak vehetnek részt, melyeknek mind orvosi gárdája, mind pedig a mûszaki felszereltsége lehetõvé teszi, hogy megfelelõ szinten follyon a rezidensek képzése. Amennyiben a klinika osztálya a feltételeket nem tudja biztosítani, akár el is vehetik a képzés jogát, de legalábbis csökkentik az elismert évek számát. Ez a körülmény a kórház számára anyagi veszteséggel, az osztályt vezetõ fõorvos számára pedig jelentõs tekintélycsökkenéssel járhat.
A kórház célja tehát, hogy magas színvonalú oktatást biztosítson a rezidensek számára. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy a centrális, központi helyen lévõ nagyobb klinika komplexumok – részben túlterheltségük miatt is – kevesebb önállóságot biztosítanak a rezidenseknek. Ezért különösen az elsõ évben javasoljuk, hogy válassz egy olyan intézményt, ahol biztosítják számodra a beavatkozásokban való részvételt.
