A szüleimmel általába Skypon, beszélünk mert ott látjuk egymást, és az majdnem olyan mint ha együtt lennénk, de azért bármennyire is drága mindekettõnknek azért egyszer egy héten fel szokott hívni általába pénteken vagy vasárnap attól függ ki, hogy felejti el.

Tegnap este csöng a telefon épp fürödtem, szóval vagy 4 csörgött. Anyu az gondoltam de jó, ilyenkor mindig erõt veszek magamon, hogy semmi féle képpen se tünjön fel neki, hogy szomorú vagyok vagy síros a hangom, ilyenkor mosolygok és úgy csinélok mint aki borzasztó boldog és minden a lehetõ legnagyobb rendben van, persze nincs így.

A : Szia Drágám, hogy vagytok?

D : Szia Anyu, mi remekül! És otthon mi a helyzet?

( Anyu mindent elmesélt ami történt ahéten konolyan többet beszélünk mint amíg otthon votam :D)

A - Sírtál?

D- Dehogy sírtam, ( Jaj ha tudnád)

Anyag még egy csomó mindent elmesélt, ami a héten történt!)

Majd úgy váltunk el, hogy puszilja B..t!

Mondom átadom! ( Gondoltam magaba, majd ha találkozunk)