Klinikum der Stadt Wolfsburg
Hogyan is?
2014.01.18. 07:02 bernindszeg@vipmail.hu
Kedves Olvasom!Hol is kezdödött minden?Talán ott , hogy a szerelem, és a szerelem, és a szerelem ide hozott, messze otthontól, messze Gyõrtõl, messze a családomtól. Mert szerettem és jöttem. És most megcsaltak és maradok! Mert tudom,, hogy az élet bármit is hoz ma , a holnap úgy is jobb lesz!Tegnap széz egy darabra törték a szívem, de holnap újra felállok, mert orökös ujra kezdõ vagyok... és ha 100 kidobnak azon az ajton 101 is visszamászok!Mert fiatal vagyok elõttem az élet, és hiszem, hogy az igazán jó dolgok csak most kezdõdnek amikor a rosszak véget érnek! Nem szeetném leírni az egész életemet, mert borzalmasan hosszú és unalmas lenne! De röviden szeretném összefoglalnai a dolgokat!Gyõrben leérettségiztem sok - sok évvel ezelõtt, majd az Isten, az élet, a sors, vagy nevezzük annak akinek akarjuk , azt akarta, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemen ( ma már DE OEC ) tanuljam ki a világ legcsodálatosabb hivatását, orvos lettem, nyáron a kezembe vettem diplomámat és... Az élet és a sors ajándéka, nem csak az hogy Debrecenbe tanulhattam, és a Nagytemplomra nézett 6 éven át az albérletem ablaka... hanem a legnagyobb ajándék az volt, hogy megismerkedtem egy nagyszerû fiuva, még az elsõ félév elején.. és borzasztóan nagyon de nagyon szerelmes lette... Ez a blog ,most azért inudlt, mert ennek a számomra véget nem érõ szerelemnek a megismerkedésünk után 14 nappal vége szakadt....Az élet különös iróniája... Számomra még mindig furcsak, 1 hónappal ezelõtt még együtt mentünk haza az ünnepekre... és láss csodát, ma 2014 január 14.-énreggel hajnali 06:00 egyedül érbredtem... egyedül töltöm a hétvégémet... és jó darabig minden idõm a sajátom lesz! Furcsa, furcsa, nagyon furcsa... hogy nem kell mindennap fõznõm, ( na jó minden másnap fõpztem csak :D ) de akkor is egyedül vagyok, sok - sok év után újra... Annyi mindent éltünk meg együtt. az egész egyetem alatt velem , mellettem volt, volt esküvõ, temetés, halál, gyász, keresztelõ, kerek évfordulók... és egyik napról a másikra egyedül maradtam... És itt Wolfsburgban . egy kis német városban, szinte lehetetlenség nem összefutni valakivel...!!! Szóval amilyen szemét az élet szinte mindennap egymésba boltulnk majd!! De nem tágítok maradok!!! By Doktornéni
18 komment
