Örökös ujrakezdõknek

Pós Zoltán biológus eredményei is hozzájárulhatnak a Hepatitis C hatékonyabb gyógyításához

 A májrák egyik leggyakoribb kiváltó oka, a Hepatitis C vírus (HCV) világszerte több mint 170 millió embert, hazánkban pedig közel százezer beteget fertõzött meg. Pós Zoltán biológus az egyesült államokbeli National Institutes of Health kutatóintézetében a betegség gyógyítására használt interferon-alfa fehérje hatásfokának genetikai összefüggéseit vizsgálta. Társszerzõje volt annak a kutatás eredményeit közlõ cikknek, amely az amerikai tudományos akadémia hivatalos lapjában, a Proceedings of the National Academy of Sciences-ben jelent meg. A kutatásban szerepet vállalt a Falus András vezetésével mûködõ MTA-SE Genetikai- Sejt és Immunbiológiai Intézet Gyulladásbiológiai és Immunogenomikai Kutatócsoportja is.

- Az orvosok hosszú ideje tudnak arról, hogy az afroamerikai páciensek sokkal rosszabbul reagálnak az interferon-alfa kezelésre, mint a többi beteg. A kutatócsoportnak, amelyben én is dolgoztam, az volt a feladata, hogy felderítse, pontosan milyen genetikai ok állhat a jelenség hátterében – magyarázta az mta.hu-nak Pós Zoltán, aki két és fél éve kutat az Egyesült Államok legjelentõsebb állami kutatóintézetében. Olyan munkatársakkal dolgozhat együtt, mint Harvey J. Alter, a Hepatitis C vírusának felfedezõje, és Francesco Marincola, a genomikai elemzõ módszerek világszerte elismert szaktekintélye.

Az interferon kezelés genetikai hátterének megismerése több szempontból is lényeges lehet. Egyrészt, mivel a fehérje minden vírus terjedését visszaveti, más súlyos betegségek, így számos rákbetegség és különbözõ vírusfertõzések esetében is alkalmazzák. Az interferon-kezelés megterhelõ jellegébõl adódóan pedig azt is fontos tudni, hogy mekkora mennyiségtõl hatásos a gyógyszer. – Az interferon-kezelés gyakran vérképzavarokhoz, sõt súlyos kedélyváltozásokhoz, akár átmeneti öngyilkossági hajlam kialakulásához is vezethet. Ezért is volt fontos tudnunk, hogy az afroamerikai pácienseknél más betegségek esetében is érdemes-e több interferont alkalmazni, vállalva a mellékhatások okozta veszélyeket – magyarázta az mta.hu-nak Pós Zoltán.

A kutatók arra számítottak, hogy a jelenség független a Hepatitis C vírus meglététõl, és az afroamerikai páciensek minden esetben rosszabbul reagálnak az interferon-kezelésre. – Számítástechnikai módszerekkel a kezeléssel potenciálisan reakcióba lépõ 28.000 gént, és azok egymillió változatát is megvizsgáltuk. Legnagyobb meglepetésünkre kiderült, hogy egészséges afroamerikaiakban az interferon hatását nem befolyásolja az egyének etnikai hátterét meghatározó génállomány. Kizárólag a HCV vírus jelenlétében csökkent az interferon-kezelésre való érzékenységük – foglalta össze a kutatás legfontosabb eredményét Pós Zoltán.

Van azonban remény új és hatásosabb kezelés kidolgozására is. A már említett mellékhatások csökkentésében és mind az europai amerikai, mind az afroamerikai HCV-fertõzöttek kezelésében is áttörést jelenthet az interferon-alfa helyett az interferon-lambda fehérje alkalmazása. – Ez a fe

A Hepatitis C azért is veszélyes vírus, mert gyakran hosszú évekig nem okoz tüneteket. Valójában nem is a közvetlen hatása, hanem a szervezet immunreakciója idézi elõ a HCV legsúlyosabb következményét, a májrákot. A szervezet védekezõ-mechanizmusa ugyanis rögtön érzékeli a vírust, de csupán az esetek elenyészõ százalékában képes azt megsemmisíteni. Ettõl kezdve olyan reménytelen csata kezdõdik a vírus és az immunrendszer között, amely a máj folyamatos gyulladásához vezet. Ez pedig elõbb, vagy utóbb májrákot okoz. A betegség kezelése alatt a szervezetbe juttatott interferon-alfa fehérje feladata az immunrendszer lehetõ legnagyobb mértékû mozgósítása, a vírus teljes elpusztításának érdekében. hérje jóval kevesebb mellékhatást okoz, mint az interferon alfa, ami nagy könnyebbséget jelenteni a betegeknek. Kutatóintézetünkben jelenleg is vizsgáljuk az interferon-lambda mûködését – mondta az mta.hu-nak Pós Zoltán.

 National Institutes of Healthrõl

 Az NIH a tudományos kutatás talán legjelentõsebb fellegvára a világon. Lehetõségei és méretei minden szempontból lenyûgözõek, 30 milliárd dolláros éves költéségével világelsõ a kutatástámogatás terén, központi székháza pedig az egyik legnagyobb szövetségi épület az Egyesült Államokban. Az NIH egyik különlegessége, hogy a kutatásokban részt vevõ betegek utazását, egyéb betegségeinek kezelését is állja az intézet, akkor is ha a páciens külföldrõl érkezett. Az intézet forrásai azt is biztosítják, hogy a kutató tudósoknak nem kell pályázatok írásával tölteni az idejüket, csak a munkájukra kell koncentrálniuk.

Az NIH-ben számtalan magyar tudós kutatott és kutat ma is, amiben nagy szerepe van Kúnos György professzor munkásságának. A magyar származású tudós az alkoholizmust kutató National Institute on Alcohol Abuse and Alcoholism intézetének igazgatója, és régóta támogatja magyarországi és határon túli magyar orvoscsoportok NIH-beli munkáját. Közremûködésének eredményeképpen jöhetett létre az a program, amelynek keretében négy magyar egyetem PhD hallgatói kapnak lehetõséget arra, hogy az NIH laboratóriumában kutathassanak.

 A vírusról

 A Hepatitis C azért is veszélyes vírus, mert gyakran hosszú évekig nem okoz tüneteket. Valójában nem is a közvetlen hatása, hanem a szervezet immunreakciója idézi elõ a HCV legsúlyosabb következményét, a májrákot. A szervezet védekezõ-mechanizmusa ugyanis rögtön érzékeli a vírust, de csupán az esetek elenyészõ százalékában képes azt megsemmisíteni. Ettõl kezdve olyan reménytelen csata kezdõdik a vírus és az immunrendszer között, amely a máj folyamatos gyulladásához vezet. Ez pedig elõbb, vagy utóbb májrákot okoz. A betegség kezelése alatt a szervezetbe juttatott interferon-alfa fehérje feladata az immunrendszer lehetõ legnagyobb mértékû mozgósítása, a vírus teljes elpusztításának érdekében. 

A mai nap is volt a pörgés , itt nincs olyan , hogy munkaidõ, persze papíton van , de igazából, ahogy végzel , addig tart a munkaidõd, fél 7 még a holnapi zárójelentéseket raktam ABC sórrendbe , mert megkértek, hogy így jobban át tudják látni, tulajodonképpen ez nem az én feladatom lenne , de megcsinálom.

Az osztályon hányós - hasmenése járvány van , ennek nem nagyon örülök, így február közepén, mert ha belegondolok a korábbi idõkre , mindig összeszedtem, szóval nagyon - nagyon remélem, hogy most sikerült megúszni. 

 Kellemes tavaszias napsütéses idõ  volt ma végig Berlinbe... Ez az oka annak is hogy ilyen sok a vírusos megbetegedé... Maradnak erre az idõre a  házi praktikák so k C - Vitamin és még több kézmosás, kézfertõtlenítés, ami persze eddig is ment de most még tudatosbban. 

Amúgy a héten a hepatológiai centrum rendelésén vagyok , reggel vizitelünk egyett , aztán 09:00 - 13:30 Szakrendelésen vagyok, ezután ebéd idõ van ,  maj megyek vissza az osztályra intézem az aznapi feladataimat! Amibõl persze mindig van elég... ! 

Egyszer azt mondta egyik orvos ismerõsünk otthon , hogy külföldön sokkal jobban le vannak terhelve az orvosok, de legalább meg vannak fizetve - Ha-ha -ha Õ mókásnak és viccesnek  tartotta akkor , hát én annyira nem tartom viccesnek ... ! 

Szóval nem unatkozok egy percet se,  a 3 hetembe léptem , és még szinte semmit se láttam Berlinbõl : kivéve  a Klinikát, amit már úgy érzek, mint ha 1000 éve ismerném! 

Boldog Névnapot Kívánok minden kedves Bernadett olvasómnak: külön szeretettel köszöntöm a kedves "kolleginát" : Dr Garan Bernadettet

Túl vagyok elsõ hétvégi ügyeletén, szerencsére egy nagyon kedves doktornõvel ügyeltem. Nagyon izgultam csak semmi gond ne történjen, hosszú volt a hét, hétfõ óta dolgozom, és vasárnap reggel raktam le a  lantott. Majndem fél 9 volt amire hazaértem, mert túl azon még éjszakai ügyeletbe is sikerült betenni engem. 

De nagyon jó volt ez a hét, kedden az ebédlõbe éppen ebédeltem amikor magyar hangot véltem felfedezni, két fiatal orvos beszélgetett, az egyiket Dávidnak a másikat pedig Istvánnak hívják, sebész rezidensek II. Éve vannak mint Berlinbe. :) Velük ebédeltem egész héten.

Elhívtak moziba a  hétvéégn, sajnos le kellett mondanom, mert dolgotztam , de megígértem , hogy mindenképp elmegyek velük egyszer.

Találkkoztam csütörtökön az ápolási osztályon egy magyar nõvérrel , Kittivel, Õ kb 5-6 évvel lehet idõsebb mint én , nagyon aranyos volt, nagyon jól beszéli a nyelvet, és mondta, hogy nyugidtan forduljak hozzá bozalommal ha valamire szükségem van :)

Otthon amúgy minden rendben van , anyukámékkal beszéltem, husvétra megyek haza, már le kellett adni a  szabadság tervünket, hamaosan intézem a repülõjegyemet haza, de még nem derült ki, hogy kedden vagy szerdán kezdek, így ennek fügvényébe még nem intéztem semmit se.

Beszéltem a Wolfsburgban élõ magyar barátainkkal, Zolival és Timivel, megbeszéltünk, ha majd lesz saját albérletem akkor meglátogatnak Berlinbe.

Különben most lakás keresõbe vagyok, de egyenlõre , csak nézegetek, nem sürget senki addig maradok ameddig akarok, szóval mondták, hogy gyüjtögessek csak, Õket nem zavarom, van hely, szóval ráérek.

Ennyi a hét krónikája, azért látszik, hogy semmi idõm nincs elõzõ posz hétfõn volt, ma pedig vasárnap van . Rohannak a napok, már hónap közepe van .

Boldog Névnapot szeretnék kívánni minden Juliannának!

További kellemes hétvégét!  

A mai nap rájöttem , hogy itt a helyem!

Erre pedig hiszem, hogy idõbe jöttem rá , nagy honvágyam volt , de ez mind a magányomból fakad, mert nagyon egyedül vagyok, azért is blogolok! Az elmúlt egy hétbe még nem sikerült az utcányi barátot összeszednem, így még mindig erõs magánnyal küzdök, tudom jól, hogy idõ kérdése az egész, szerintem kb ez a blogos fellángolás is kb addig fog tartani amíg nem lesznek barátaim, de most egyenlõre marad a blogol!

Caak az a baj, hogy Berlin és Gyõr nagyon messze van még mindig egymástól! És most látom, csak , hogy mennyire jó lenne ha támogatnának anyuék , a közelembe lennének, és érezném, hogy szeretnek , velem vannak, mellettem, támogatnak! De sajnos ez nincs így, szóval most egyedül kell boldogulnom a Nagyvilágba, messze a család védõ támogatásától!

De mindez, az én döntésem volt, én akartam kiköltözni, igaz akkor még teljesen más oka volt annak, hogy ítt vagyok mint ma... De én akartam, és hiszem, hogy bármennyire is nehéz, ha az ember küzd a céljaiért akkor azok sikerülhetnek, csak nem szabad feladni... És nem szabad az elsõ géppen hazarepülni! Mert az nem más mint az Önmagunknak beismert kudarc! Mehettem volna... Mehetnék. de maradok! Mert nem azért jöttem , hogy hazamenjek!

Választhattam volna egy sokkal kényelmesebb életet...és ezt a mai napig hiszem! Hogy jól tettem, hogy nem az választottam...!

Mert kereshettem volna egy korházt otthon is, kb semmi fizetésért... És ez most nem az ami a pénzrõl szól! Mert nem!!!! És most hülyének nézhetsz nagyon... De nem pénzrõl szól az egész, hanem még arról se hogy kint és otthon , hogy becsülik meg az ember munkáját... Inkább a körülményekrõl, hogy itt sokkal jobb körülmények között dolgozom mint otthon a fiatal kollégáim! És ezt onnan tudom, hogy láttam , hogy dolgoznak... !!!!!

Nem véletlen , hogy annyian mennek el... nem csak orvosok, hanem vendéglátósok, építõ iparba dolgozok! Sok esetbe láttam, hogy itt nincs az ami otthon...! A barátom volt a legjobb példa rá : bement , tudta mi a dolga, megcsinálta, amivel végzett azzal végzett , amivel pedig nem - akkor nem azon görcsölt egész este, hogy mi lesz holnap? Kikapok a fõnõktõl! Mindenki csinálta adolgát... Ennek ellenére nem voltak ilyen lemaradásba mint otthon sok helyen... Mert szinte soha senki nem tudja már 11:00 magasságába, hogy hol áll a feje... Nem sürgette senki, ennek ellenére mindig kész volt az aznapi feladatával.... Itt nem ad ki senki "fél munkát a kezébõl" , ha készen vagyok valamivel akkor az jó , és 110 % ! Nem küldik vissza X - szer, hogy gondold már át Barátom, mert köze sincs az egész a megbeszéltekhez!

A korházba is ezt látom, mindenki nagyon precíz, nagyon maximalista, és nem fullad bele a munkájába mint ahogy otthon sokan teszik!

A hétvégém nagyon gyorsan elment, nagyon hétköznap sincs idõm blogolni, de majd azért próbálok egy - egy bejegyzésre idõt szakítani.

 Hétvégén kicsiit várost néztem , jártam a Branderburgi-kapunál, nagy jó volt, jártam a Postdamer Platzon , majd elmentünk egy finot ebédre Berlin egyik nagyon jó éktermébe, sokat sétáltunk. Sokat beszélgettünk, és persze minden beszélgetés vége : Magyarország, és Klinika lett!

Kiderült, hogy nagyon sok kolléga, van kint Berlinbe, fogorvosom már van :) Nem is egy hanem kettõ, de már családorvost is találtam magamnak, ha esetleg beteg lennék, de ne legyek . 

Megtudtam, hogy sok fiatal kolléga is van kint, én olyan sok ismerõssel még nem találkoztam, de ami késik az nem múlik. 

Holnap újra fétfõ! 

Megyek aludni. 

Szép hétvégét mindenkinek!

Kedves Olvasóim!

Nem értem ezeket a kommenteket, egyáltalán nem érzem jogosnak a támodást a részetekrõl! Nem szeretem, ha így írnak / beszélnek emberekrõl, nem rólam, bárki másról!

Nem hiszem , hogy bármi sértõt , bármi gúnyosat, bántot írtam volna bárkirõl, rólatok, ennek ellenére kaptam itt hideget - meleget mindent ennek ellenére ezekre továbbra se vagyok hajlandó válaszolni! ( Elolvastam, de nem válaszlok rá) ÉS a jövõbe se lesz másképp.

Szóval kérek mindenkit, hogy hagyja el ebbe a pillanatba a blogomat, és ha lehet a következõ idõpont amikor visszaér ide az a SOHA legyen!

Nem vagyok hajlandó itt ilyen kommenteket olvasni!

Köszönöm!

Üdv

Doktornéni

Akit érdekel az olvassa, aki pedig csak furkálódni jött, az mehet oda ahonnan jött!